A Képzőművészeti Főiskolán 1931-ben szerzett rajztanári oklevelet. 1932-ben a Firenzei Akadémia ösztöndíjasa. 1933-tól 1939-ig szabadfoglalkozású művész, Izabella utcai műtermében alkotott Budapesten. 1940-től a Csepeli Vas- és Fémipari Gyárban dolgozott. 1957-től 1962-ig Párizsban élt családjával, sok párizsi tárgyú képe, grafikája ekkor született. 1945-ben megalakították a Ganz Mávagban a Munkás Képzőművész Kört, 1962-től Csepelen majd 1963-tól Érden vezetett képzőművész kört.
Kiállítása volt Párizsban, Érden, Csepelen, Ráckevén, Kiskunlacházán, Sóskúton, Budakeszin.
1992. november 3-án halt meg. Érden, sírjára Domonkos Béla készített domborművet. Művei megtalálhatók közgyűjteményekben, Érden a polgármesteri hivatalban és magángyűjteményekben.
Szepes Gyula harmóniát teremtő festő. Harmónia tükröződik tájképein, enteriőrjein, csendéletein. Mert egész életét áthatja a harmónia. Szinte kilép az embert próbáló napi gondokból s teremt egy festői világot Érd-Ófalu természeti szépségeiből, lakásának egy-egy részletéből vagy éppen a reggelizőasztal tárgyaiból. Megmutatja a világot, melyet talán mindennap látunk, mint például a Dunát, a Szigetet, a Molnár-hegyet vagy a virágzó őszibarackfákat. Megmutatja a tárgyakat az asztalon, az ott maradt bögrét, kancsót, gyümölcsöt, a sárgán izzó napraforgót. S megmutatja az embert is. Az enteriőrökben láthatók családtagjai, a tájképeken a fürdőzők, napozók. Miképpen az egyes helyszíneket többször is vászonra viszi, úgy fest sorozatot önmagáról. Losonci Miklós írja monográfiájában: "ecsetet tartó kezének festői tudatossága, sárga vagy bordó pulóverének átható kolorizmusa mind a harmónia szerzett és őrzött, mert szüntelenül növelt, gyarapított derűjéből ad vizuális tudósítást".
A Szepes Gyula által elénk tárt világ az impresszionista látásmód és festői technika gazdagságának alkalmazásával csak ürügy arra, hogy a fény játékát előtérbe helyező és homályba veszejtő erejét bemutassa, mert a fény maga az élet. Amikor úgy tekintünk rá, mint az érdi táj költőjére, aki megtalálta a maga Argenteuiljét mint Monet, vagy Zebegényét mint Szónyi, meg kell említeni, hogy mint pedagógus is figyelemre méltót alkotott. A Nagy Balogh János Képzőművészeti Kört 1963-tól vezette, az érdi művészek közül többen tanultak nála, s van, aki máig őrzi a mester által javított rajzát. Azokat is szeretettel fogadta, akik csak kedvtelésből rajzoltak, vagy csak Szepes Gyula művészetről, művekről mondott gondolataira voltak kíváncsiak. A foglalkozások alkalomszerűen művészetről, társadalomról, az élet kérdéseiről szóló beszélgetéssé váltak, a klubszerű hangulat legendás volt.
SZEDLACSEK EMÍLIA